A régi cimborám, Norbi, és én szó szerint mindent egyszerre csináltunk. Ugyanarra a szakra jelentkeztünk az egyetemen, majdhogynem egy nap ismerkedtünk meg a leendő feleségeinkkel, egyszerre vettünk autót, az esküvőnk is csak egy hét eltolással került megrendezésre. Szóval mondhatjuk, hogy amolyan „ikertestvér” szindrómában szenvedtünk, akik összebeszélés nélkül is folyton egymás életét másolják.
Nem meglepő tehát, hogy ugyanolyan életszemlélettel, érdeklődési körrel is rendelkezünk, és talán az sem, hogy a gyerekeink is csak pár nap csúszással jöttek a világra – és éppen emiatt, vagy talán éppen ezért – még jobban összekovácsolt minket a kis lurkók érkezése.
Régen nagyon sok időt töltöttünk el amerikai foci nézésével, és űzésével is, ami rendhagyó módon mindkettőnknek sokkal jobban tetszett, mint a hagyományos foci. Viszont a csemeték megszületésével fel kellett hagynunk a játékkal, hiszen a munkánk mellett már a gyermekinkre is ügyelnünk kellett, és természetesen a feleségünk megsegítése is már a „munkánkhoz” tartozott. Ám mégis megbeszéltük, hogy heti egyszer összeülünk, hogy legalább a közvetítést meghallgathassuk együtt, mint a régi, szép időnkben.
A mostani közvetítés meghallgatása éppen egy kocsikázás közbenire esett. Mivel a feleségeink jó barátnők voltak, közös csajos programot beszéltek meg, és ránk bízták a gyerekeket, mi pedig autózással mulattunk az időt. Dorián, a kisfiam elaludt az autóshordozójában, amit nem sokkal azelőtt szereztem be egy igen széles választékú internetes oldalról, Ádám pedig, Norbi kisfia látszólag nehezen tudott pihenni a saját maga székecskéjében.
– Mondd, honnan van ez a tuti autóshordozótok? – kérdezte Norbi, amikor a kommentátor a rádióban megnyitotta a meccset. Előreláthatólag is nagyon hosszú meccsnek ígérkezett, még jó, hogy beszereztem egy csomó kaját, italt mind négyünk számára, továbbá az is, hogy nem spóroltam a tankolással.
– Egy internetes oldalról szereztem be, majd elküldöm a linket – ígértem, miközben ráfordultam az autópályára. Miért is ne ruccannánk ki a szülővárosomba? – Mielőtt Ádám megszületett, nem gondolkodtál autóshordozókon?
– Mivel a kocsim nemrég elromlott, így úgy gondoltam, nem gyakran lesz szükségünk rá, ugyanis minden elég közel van hozzánk – esett gondolkodóba Norbi. – Most viszont lassan elkészül a szervizzel, és szükségünk lesz egy kényelmesebb darabra.
– Csak ajánlani tudom azt a weboldalt – bólogattam bőszen, miközben a csapatunk megszerezte első gólját a háttérben. – Könnyű, a baba imádja, biztonságos, és akár kisgyermek koráig is kitarthat, így szerintem gazdaságosabb is volt ez megvenni – folytattam tovább.
Norbi azonban nem bírt a várakozással, azt mondta, hosszú az út, ő pedig több felé is tud figyelni, ezért majd beszélgetés és meccshallgatás közben kiválasztja, melyik autóshordozó is lenne a legjobb a számukra. A döntésben persze Ádám is segített, aki a végén már hangos szurkolással is drukkolt annak, akinél a kommentátor szerint épp nyerésre állt.
A vidám kirándulás közben Dorián is felébredt, ő nem volt éppen elragadtatva attól, hogy az út felét végigaludta, de egy olyan kényelmes helyen, mint az övé – ha nem én lettem volna a sofőr, talán én is elaludtam volna!