Tudom, a mai világban nagy luxus, ha valaki felmond, de megelégeltem a munkahelyem okozta ugráltatást. Neked jó munkahelyed van? Nem használnak ki?

A munkám

Amolyan mindenesként dolgoztam az egyik balatoni üdülőben. Eleinte jó helyem volt, mert mindent megcsináltam, és munka is volt bőven. Az előttem itt dolgozó ember nem nagyon erőltette meg magát, így volt bőven mit felújítani, megcsinálni, vagy felszerelni. Mindig is szerettem barkácsolni. Már gyerek koromban is sokat fabrikáltam, barkácsoltam. Aztán amikor továbbtanulásra került a sor, akkor asztalosnak tanultam. Jó munkám volt, mivel ígéretes szakembernek bizonyultam, még egy darabig a gyakorlati helyemen dolgoztam, de már mint alkalmazott. Az a munka után találtam ezt a lehetőséget, ami nagyon jó volt. Igaz, hogy kiszámíthatatlan volt a munka idő, és a munka is, de jónak bizonyult, így gondoltam megpróbálom. Amolyan gondnoki állás volt ez.

A munkám, és a főnökség

Nem is lett volna baj, még ma is ott dolgoznék, ha nem több tulaj lett volna. Két üdülő volt. Az egyiknek 2 főnöke volt, a másiknak 3, ebből 2 ugyan az, mint a másiké. Mikor már átláttam a helyzetet, nem volt olyan rossz. Tavasszal, és nyáron volt is munka bőven, még ősszel is akadt tennivaló. A téli szezon volt az, amikor nem igazán volt mit csinálni, csak néha körbe kellett nézni, hogy minden rendben van e.

Ahol ilyen sok a főnök, előbb utóbb gond lehet belőle, főleg, ha nem jutnak valamiben közös nevezőre. Itt is volt néha káosz, és amikor mindenki mást akar, és te nem tudsz egyszerre több helyen lenni, abból biztos, hogy nem sül ki jó. Engem is ugráltattak össze vissza. Két idényt húztam le náluk, amikor betelt a pohár, és azt mondtam, hogy nincs tovább. Persze volt aki marasztalt, de olyan is akadt a három főnökből, aki alpári módon viselkedett, és közölte, hogy találnak majd mást helyettem ha nem tetszik, nem kell maradni. Az egyik ilyen alkalommal nem volt tovább. Miután megint végighallgattam, hogy nekem nem kell itt dolgoznom, közöltem, hogy igaza van, elővettem a kulcsokat, és letettem az asztalra, és közöltem, hogy felmondok, és nem is maradok tovább.

A lehetőségeim

Nyár végével sok munka nem akadt, így nagyon nem is tudtam, hogy mihez fogok magammal kezdeni? Munkám nincsen, igaz, valamennyi félre tett pénzem volt. Ami biztos, az hogy nincs vissza út, és tovább nem fogom elviselni a ráncigálást, és azt, ahogyan beszélnek az emberrel. Soha nem egyszerű az, ha valaki felmond, de amikor már úgy beszélnek az emberrel, mint ahogyan a kutyámmal sem tenném, van egy pont, amikor nincs tovább. Ez nálam most jött el.

Vásároltam egy két újságot,a miben lehettek állás hirdetések, és a internetet is böngésztem, hátha találok valamit. Persze a tél közeledtével kicsi volt rá az esély, de azért megpróbáltam…

Persze egy olyan nem volt, ami megfelelt volna. Ne gondold, hogy azért, mert finnyás vagyok, csak nem kellettem sehová. Egy asztalosnak nem könnyű elhelyezkednie.

Az interneten folyton bevillant egy ausztriai álláshirdetés. Egy weboldal volt, ami közvetítéssel foglalkozott. Gondoltam, veszteni valóm nincsen. Megkértem a sógoromat, aki elég jól beszél angolul, és németül is, hogy segítsen már egy önéletrajzot összehozni, ahol beleírnánk, hogy mi volt az előző munkám, és mit keresek most. Eleinte nem volt túl jó a kínálat, és ilyen lehetőség nem is akadt. Végül úgy döntöttem, ha már belevágtam, hogy elvállalok egy mosogatói állást, és utána majd ha már kint leszek, könnyebben tudok majd váltani, de innen sokkal nehezebb. Így is lett. Egy szezont mint mosogató dolgoztam, aztán találtam egy faluval lejjebb egy olyan munkát, mint amit itthon is végeztem, csak sokkal több pénzért, és jobb lehetőségekkel. Ma már nem érdekel, hogy mi volt régen, most jó helyem van, és azt gondolom, hogy még egy darabig kint is fogok maradni, hiszen lehet, hogy lesz éves állásom is.