Lassan tíz éve már, hogy amerikai focizom, és úgy tervezem, hogy addig csinálom, amíg egyik lábamat képes vagyok a másik után rakni. Rendben, most nem arra gondolok, hogy még 45 évesen is versenyezni szeretnék, de hobbiként mindenképpen meg fogom tartani, ameddig csak lehetséges. A másik nagy szenvedélyem a motorozás, vagyis inkább a robogózás, mert sajnos csak kismotorra van engedélyem. De egy ideje elegem van abból, hogy kinevetnek, mert nagy ember ül kis járgányon, szóval egy motoros jogosítvány kategória váltás már igazán rám fér, jobban mutatnék valami nagyobb, erősebb gépen.

Egy nemrég érkezett csapattársam is hasonló gondokkal küszködött, neki is jól jött a motoros jogosítvány kategória váltás, mert a kisebb járgányok sorra mentek tönkre alatta, bár ez nem is csoda, hiszen még nálam is nagyobb darab, ráadásul ő mindig régi, felújítandó darabokat vett meg. Szóval a lényeg, hogy összebeszéltünk, hogy váltani kéne, és megbeszéltük, hogy utánanézünk, aztán a tudást megosztjuk. A következő edzésig én sok mindent találtam, de értékes, lényegi infót nemigen, ő viszont már felkészülve érkezett, és a telefonján mutatta is a frissen felfedezett weboldalt, ahol remekül össze volt foglalva minden, amire kíváncsiak voltunk. Én is gyorsan kikerestem és elraktam a kedvencek közé, hogy máskor is megtaláljam, mert igaz, ami igaz, keresésben nemigen vagyok jó. De a motoros jogosítvány kategória váltás nagyon szigorúan a célkitűzésem volt, nem voltam hajlandó engedni belőle.

Miután alaposan áttanulmányoztuk a dolgokat, úgy határoztunk, hogy együtt vágunk bele a dologba, mert egy társsal a motoros jogosítvány kategória váltás is sokkal egyszerűbb lesz, mintha külön-külön állunk neki szenvedni vele. Így legalább tudjuk majd segíteni egymást, ha valamelyikünk elakad. Aztán lesz nagy meglepetés, ha mind a ketten egy nagyobb, erősebb motor hátán érkezünk az edzésre!