Erre egészen egyszerű a válasz, mert bárkinek. Természetesen nem fog mindenki nyelvet tanulni, de aki veszi a fáradtságot, annak biztosan hasznára lesz. Te tanultál nyelvet? Vagy tervezed esetleg, hogy elmész egy német nyelvtanfolyamra?

A tanulás

Igen csak nehéz felnőtt fejjel nekiállni tanulni, főleg, ha egyszer már abbahagytuk, és dolgoztunk. Viszont felnőtt fejjel sok mindent máshogyan látunk, és pont ez miatt sokkal hamarabb eszünkbe jut, hogy újra nekiálljunk tanulni esetleg.

Nem egy ismerősöm van, aki 30 vagy 40 éves fejjel gondolta azt, hogy újra beül az iskola padba. Le a kalappal előttük, mert ennyi idősen gyerek, család mellett tanulni, felkészülni nem egyszerű. Ők is leérettségiztek 2 év alatt, és most főiskolára járnak. Igaz levelező szakon, de mind a ketten úgy döntöttek, hogy tovább tanulnak.

Az gondolom, tanulni is születni kell. A bátyámnak például egy egyszerű asztalos bizonyítványa van, de igen szépen dolgozik, és szereti is a szakmáját. nem az a fontos, hogy kinek milyen a végzettsége, hanem az, hogy azt csinálja, amit szeret.

A pályaválasztás

Annak van szerencséje, aki maga választhatja meg a szakmáját. Én szerencsésnek mondhatom magamat a bátyámmal együtt, mert nem szóltak bele a szüleink, hogy mit választunk. Persze próbáltak terelgetni minket, de nem erőszakoltak ránk semmi olyat, amit mi nem szerettünk volna.

Persze nem lehet mindig mindenki szerencsés. Az egyik középiskolai osztálytársam sem volt az. Ő nagyon szeretett volna ácsnak tanulni, hiszen mindig is építeni szeretett, és fabrikálni, de a szülei nem engedték, azt mondták, hogy vendéglátó szakra kell mennie, mivel az apja is annak tanult anno. Mondanom sem kell, hogy utálta azt amit tanult. Nem is akart benne dolgozni, soha nem vágyott étterembe, emberek közelébe. A kényszer nagy úr, kénytelen volt beleegyezni, de végül soha nem dolgozott a szakmájában.

Azt hiszem, ezt soha nem fogom megérteni. Miért kell egy szülőknek eldöntenie, hogy minek tanuljon a gyereke? Hiszen neki kell szeretnie amit tanulni fog, és egész élete során csinálni. Ha az előző esetet nézzük, szegény osztálytársam elvesztett az életéből feleslegesen 3 évet, a semmiért. Utána ott volt 18 évesen, hogy van egy szakmája, de nem akar benne dolgozni, és hogy mit is kezdjen az életével.

Nem kell mindenkinek doktori cím

Régen is, és manapság is az a legnépszerűbb, és a legdivatosabb, ha valaki főiskolára megy tanulni. Pedig a szakmunkásokra, és a szakmákra ugyan olyan nagy szükség van, mint a főiskolai egyetemi végzettségekre.

Ha össze hasonlítjuk mondjuk a két szakágazat egyikét, mondjuk a cukrászt, és a doktort, vagy az ácsot, és az ügyvédet…számos példát felsorolhatnék még, melyik a fontosabb? Melyikre nincs szükség? Ugye nem lehet választani a kettő közül? Szerintem sem.

Ha valaki beszél valamilyen nyelven, az ugyan olyan fontos. Ha pedig meg szeretne tanulni valami okból kifolyólag, az is.

Ha valakinek a német nyelvtanfolyam fontos, akkor hagyni kell, hogy megtanulja. Biztosan nem véletlenül szeretné elsajátítani. itt is kereshetünk egy egészen egyszerű példát. Mondjuk szeretne valaki Ausztriába menni dolgozni. neki biztosan erre a nyelvre lesz szüksége, és ezt kell megfelelő szinten elsajátítania.

Mindegy, hogy ki mikor áll neki tanulni, a fontos az, hogy él a lehetőséggel, és a tanulási vágyát kielégítheti.